BreadNews - Legújabb

Asztal alá itta a kínaiakat a Heaven Street Seven énekese
Dátum: 2013-10-29

Egy pekingi diszkóban sikerült a bravúr. A Heaven Street Seven frontembere beszélt arról is, miért illúzió, ha egy magyar zenekar angolul énekel, és miért a konyháról szól a legújabb daluk. A zenésszel a Campus Fesztiválon beszélgettünk.

- Kevesen tudják rólad, de tavaly ősszel majdnem egy hónapig voltál Kínában. Magyarországon valószínűleg először ezen a honlapon mutattuk be a kínai utatokról készült videoklipet. Zenei inspirációkat gyűjtöttél, esetleg lelki-spirituális feltöltődés vezérelt az ázsiai országba?
 
- Szűcs Krisztián: Húú, ez nagyon jól hangzik de ennél sokkal egyszerűbb és prózaibb volt a helyzet. A valóságban ez úgy zajlott, hogy Both Miki (a Napra együttes énekese) és Horn Gabi barátommal együtt ücsörögtünk, amikor ők kitalálták, hogy elutaznak Kínába. Kérdezték, hogy velük tartanék-e, én meg mondtam, hogy miért ne? Így történt az elhatározás, mindenféle fennkölt céloktól mentesen.

- Milyen meghatározó élményeid voltak Kínában?

- Szűcs Krisztián: Kína egy teljesen más világ, de nem úgy, ahogy innen elképzeltem. Egyrészt iszonyatos fejlődés van, rettenetesen európaizálódnak és amerikanizálódnak. Főleg a nagyvárosokban jellemző ez a jelenség. De szerintem ez csak külsőség, hogy Kína bizonyos részei felvesznek egy teljesen nyugatias képet, épülnek a felhőkarcolók, a plázák és a kilenc sávos sugárutak. Én úgy láttam, hogy a csillogó, nyugatias felszín mögött, a mélyben továbbra sem változik az az életforma, ami már évezredek óta a sajátjuk. Az európai-amerikai civilizációs hatás csak a felszínen van, csak egy máz, egy ideiglenes dolog, ami valójában lepereg róluk. És ez számomra szimpatikus. Vicces dolgok is kisülnek akkor, amikor a nyugati felfogás és a hagyományos kínai mentalitás találkozik. Erre volt példa, amikor egyik este elmentünk egy pekingi diszkóba. Odajött hozzám egy srác, hogy igyunk versenyt. Korábban, ha egy európai embert megláttak, akkor feltűnést keltett, és általában valami rangos politikus, miniszterelnök, vagy vezérigazgató volt az illető. Most már nem annyira ritka, hogy európai ember jár ott, ezért is lehetett, hogy ilyen közvetlenül viszonyultak hozzánk. Szóval odajött a kínai srác, és elkezdtünk versenyt inni. A kínai fiatalok úgy ittak, hogy hoztak egy 2 literes korsót, amiben volt valami lötty, mellette meg egy üveg whisky. Kiderült, hogy a „lötty” abból állt, hogy volt az alján másfél deci whisky, amihez hozzáöntöttek másfél liter ice teát. Ők azt itták, és úgy berúgtak tőle, hogy a végén menni se bírtak. Szegény kínai srác, aki versenyre hívott, végül úgy kiütötte magát, hogy majdnem elájult. Most nem mondom, hogy mi jobbak vagyunk azzal, hogy bírjuk a piát, de ez is mutatja, milyen különbségek vannak a szórakozási szokások között. Nálunk ugye a mai napig az a szokás, hogy a fiatalok este kiülnek egy teraszra, vagy beülnek valahová, iszogatnak, fröccsöznek, majd elmennek egy szórakozóhelyre bulizni. Kínában nem ez van, ők leülnek, és teázgatnak, az alkohol nem érdekli őket, és nem is bírják. Nagyon érdekes kérdés számomra, hogy mi sül ki a két eltérő civilizáció találkozásából. Hogyan fog a továbbiakban Kína fejlődni, mennyire idomulnak az európai-amerikai kultúrához. Nagyon kíváncsi leszek, mi lesz ebből 10-20 év múlva.





- Ha már a kulturális különbségeknél tartunk, akkor megjegyezhetjük, hogy annak idején rátok is olyan hatással volt az angolszász kultúra, hogy angolul készítettétek a dalaitokat. Később azonban megváltozott a helyzet. Mi történt?

- Szűcs Krisztián: Amikor az 1990-es években elkezdtünk zenélni, nagyon szerettük az angol gitárzenekarokat, ezért magától értetődő volt, hogy mi is angol nyelvű dalokat csinálunk. Magyarországon előfordul, hogy az együttesek abba menekülnek, hogy angolul énekelnek, azt képzelik, hogy Londonban vannak, ez egyfajta álomvilág nekik, menekülés a valóságból. Ezzel csak az a baj, hogy nincsenek Londonban, és nem is lesznek ott. Persze odamehetnek, de sajnos főként infrastrukturális hiányosságok miatt távol áll bármilyen magyar zenekar attól, hogy ott komoly eredményeket felmutasson. Egy bizonyos életkor után, amikor az ember kilép a lila ködből, akkor belátja, hogy ez nemigen fog menni. De az 1990-es években volt egy ilyen eufória, egy felszabadult érzés, a rendszerváltás után kinyílt a világ, a lehetőségek. Bennünk volt, hogy nagyon jók vagyunk, angolul játszunk, és majd megmutatjuk magunkat a világnak, megyünk ide, meg oda. Nem csak mi éreztünk így, sok más zenekar is. De végül szépen lassan mindenkinek leesett a tantusz, hogy oké, hogy mi ezt szeretnénk, és lehet, hogy amúgy jók is vagyunk, és versenyképesek lennénk, de ezen kívül még van vagy 40 olyan dolog, ami kéne ahhoz, hogy nemzetközi szinten is sikeresek legyünk. Ezek pedig nem állnak rendelkezésre. Előbb-utóbb mindenki rájött arra, hogy ha Magyarországon működünk, akkor viszont kissé álságos dolog és önámítás csak angolul énekelni. Sajnos magyar zenekarnak szerintem nincs esélye jelentős nemzetközi sikereket elérni.





- Keleti szomszédunk, Románia viszont több olyan sztárt is adott a világnak, akik megjárták az európai és amerikai legrangosabb listákat. Ott van például Inna, Edward Maya, Alexandra Stan, vagy az O-Zone, bár utóbbiak moldáviaiak.   

- Szűcs Krisztián: A románok valahogy mindig jobbak voltak a nemzetközi érvényesülésben. Nálunk sajnos a mentalitásban is gondok vannak, és erre itt egy személyes példa: 2007-ben a „Tudom, hogy szeretsz titokban” albumunkkal megnyertük a franciaországi Cannes-ban rendezett MIDEM-en az Európai áttörés díját. Nem azt mondom, hogy ez egyenes út volt a Billboard sikerlista élére, de európai szinten egy rangos elismerést jelentett, amiből azért jó dolgok is kisülhettek volna. Készült is egy angol lemez, mentünk turnézni külföldre, de mégsem lett az egészből semmi, hanem szépen elhalt. Létezett akkoriban egy magyar zenei exportiroda, amelynek az lett volna a dolga, hogy segítsék a zenekarok nemzetközi érvényesülését. Nos, úgy érezzük, hogy ők nagy ívben tettek ránk, mert nem szerintünk nem a cél számított nekik, hanem az, hogy mindenki a maga kis pecsenyéjét sütögesse. Ennyiből tanulhatnánk a románoktól, mert ők hasonló helyzetben kőkeményen végigviszik a dolgot. Ha van egy tehetséges énekes, vagy együttes, akiben nemzetközi fantáziát látnak, akkor összezárnak mögötte, beindul a gépezet, egy komplett brigádot állítanak ki, amely ezzel foglalkozik, szereznek rá pénzt, indul a marketing, és befuttatják. Nálunk valahogy valamiért ezek az infrastrukturális dolgok hiányoznak, ezért még ha lenne is tehetséges zenész, akkor sem tud igazi nemzetközi áttörést elérni.

- Térjünk akkor vissza hazánkba, és Debrecenbe. A nulladik napon, mindenki mást megelőzve játszottatok a Campus fesztiválon. Hogy sikerült a koncert?

- Szűcs Krisztián: Debrecenben mindig nagyon jó bulik vannak, akár fesztiválon játszunk, akár kisebb klubokban, vagy épp a Kölcsey Központban. Nemrég pont a Kölcseyben léptünk fel egy vállalati rendezvényen, amelyek számunkra általában elég laposak szoktak lenni, de Debrecenben ez is jól sikerült. És ezt nem azért mondom, hogy imponáljak az ittenieknek, hanem valóban így volt, akik ott voltak, azok a tanúim. A Campuson a nulladik napon játszottunk, de hála istennek nagyon lelkes volt a közönség, azt éreztem, hogy tök jól sikerült a buli. Különleges alkalom volt ez amiatt is, mert eljátszottuk a legújabb dalunkat, a „Konyhámban”-t, amit eddig egyszer adtuk elő, de sajnos akkor még nem nagyon tudtuk. Most viszont már nagyon jól sikerült, végre hibátlanul el tudtuk játszani, így mondhatjuk, hogy Debrecenben volt a koncertpremier. A szám amúgy egy duett Lovasi Andrással, de ő ritkán tud majd megjelenni koncerteken, ezért az ő részét is én éneklem, ahogy ez most is történt.

- Miért pont a konyháról énekeltek?


- Szűcs Krisztián: Szerintem mindenki tudja, hogy bármilyen buli is van, a kemény mag a végén valahogy mindig a konyhában köt ki, ott fröccsözik hajnal 2-től reggelig. Nálunk is így szokott lenni. A dal úgy keletkezett, hogy ültem a konyhában, kezemben a gitárral, és fogtam az akkordokat. Akkor még nem tudtam, hogy mi lesz a szöveg, de hirtelen beugrott, hogy teljesen egyértelmű, hogy óriási buli van a konyhámban. Igaz, hogy akkor épp nem volt ott senki, de oda tudtam képzelni azt a sok embert arra a négy négyzetméterre, és máris jött a szöveg.

- Milyen újdonságra számíthatunk még tőletek a közeljövőben?

- Szűcs Krisztián: Olyan nagy dolgokkal most nem készülünk, nem lesz még új album, most ezzel nem foglalkozunk. Viszont a „Konyhámban” dalhoz Videoklipet készítettünk, amely Hosszú Gábor gyerekkori jó barátom műve. Az orfűi fesztivál idején, Lovasi „hasziendáján” forgattuk, Pécs mellett. Halászlé főzést és fröccsözést tartottunk. A „kegyetlen” Lovasi leütötte szegény halakat, én meg szörnyülködve néztem, mit művel, el is fordítottam a fejem, milyen brutális dolgok történnek itt. A videóban mindenki láthatja a kerti party történéseit.





DJ Bread vs. Turucz Renáta

A cikk eredetileg a www.debrecensun.hu oldal számára készült, ahol angol nyelven jelent meg.





A hét "bölcsessége"

''A nyakán minden kincs, rajtam meg csak egy dzsínsz'' Csutka: Csóró vagyok




A legolvasottabb hírek

Asztal alá itta a kínaiakat a Heaven Street Seven énekese
2013-10-29; 19:28:31
Továbbra is angolul folytatja a Brains együttes
2013-10-29; 19:03:10
Az ír kocsmazene magyar képviselői: Paddy And The Rats
2013-10-29; 18:59:42
Ledarált kisőzek a szántóföldeken
2012-12-15; 20:40:39
2009 október: Rossz fiúk vették át a hatalmat Angliában
2010-10-24; 16:08:03




Legfrissebb Toplisták

A legújabb videók!!
Dátum: 2012-12-14

    Részletek




A legújabb videók!!! R'nB & Party
Dátum: 2010-12-11

    Részletek




A legújabb videók!!! ''Trendi''
Dátum: 2010-12-11

    Részletek





Az oldal tartalma szerzői jogvédelem alatt áll! Annak felhasználása csak az író(k) engedélyével lehetséges!
A www.djbread.hu nem tárol videoklippeket saját szerveren, csak keresőfunkcióban üzemel, amellyel más szerveren lévő videoklippeket jelenít meg.
Ha valamelyik videoklipp tetszik, támogasd az előadót és vásárold meg a lemezét a boltokban!

Kapcsolat